Vasárnap

Ma vala h kicsit balábbal kelünk ès komásan.

De lasan minden ok.

Ès talán a mainap az amikor nem hagya el egy könycsepp sem a szemeim.

Hogy jol vagyok e?

Nem mondanám.

Csak szèp lasan meg szokom ami belül fáj.

Hogy mit èrzek?

Szeretetet ès gyűlőletet egyszere.

Hogy mièrt?

Nem tudom.

Azt se h mièrt sírok utána.

Ès azt se mièrt szeretem mèg mindig.

Nèha el kap egy olyan èrzès h nem szeret mert ha igen itt lenne nem hagyná h miadta könny èrje szemem.

Èn is elveztettem őt akit szerettem

Ő meg egy olyat aki szerette törődött vele ès akit èrdekelt aggodott èrte.

Egy vasárnapi nap ès ilyen gondolat.

Vasárnap 11 óra kint esik az esső.

Lassan de elillan a hètvège èpp hogy csak kitudtuk èlvezni a pillanatot èpp h tudtunk lazitani.

Az idő pereg.

Vasárnapnak pedig vège .