Mostansàg elèggè remeg a lècünk.
Nèha olyanok vagyunk mint Tom ès Jerry :).
Mostansàg voltak ellèggè övön aluli kijelentèseid.
Amit úgy èrzek nem èrdemeltem meg.
Tèny ès való èn se vagyok tökèletes.
Tudom a hibàimat.
Èn is tudnàlak bàntani de nem teszem.
Nekem is vannak amik nem tetszenek de próbàlom vagy meg beszèlni vagy elnèzem.
Ès hogy mièrt?
Mert ha valakit szeretünk hibàival együtt teszük.
Ès èn is ezt teszem.
Ès a szavaid újra ès újra àt jàrnak mint huzat a hàzon.
Ès csak azt kèrdem : Mièrt?
Ideges vagy meg èrtem.
Sok a gondod meg èrtem.
Valami zavar meg èrtem.
De akkor se ez a legjobb motszer.
Lehet hogy sok mindenen kiakadok,sokat hisztizek nem úgy kezelek valamit ahogy kène.
Amin tudok igyekszek vàltoztani.
De aki szeret el fogad így.
Senki sem tökèletes.
Tudod van egy mondàs.
“Igazàn attól fàj az ütès kitől simogatàst vàrnàl “
Ès tudod mi az igazsàg?
Hogy mèg így is szeretlek úgyan úgy ha nem jobban.
Sajnàlom ès fàj hogy ezek vannak.
De tudom ah eddig is tettük minden akadàlyt meg ugrunk.
Ès ezt is meg fogjuk.
Mert a kettőnk szerelme erősebb bàrmi nèl.
Ès mi ketten vagyunk egèszek.
Szeretlek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: