Pofonok

Nehéz napok ellé nézek.

Csalódások romba dőlt élet.

Most minden össze jött.

Pofonok hada de erősnek kelleni és állni az ütéseket.

Ezt az utat egyedűl kell meg tennem.

Embereket vesztettem el akik fontosak voltak nekem.

Vajon az én hibámbol?

Ezt a mai napig nem tudom.

Az egyik egyik naprol a másikra eltünik.

A másik hátam mögött egy utolsó szemét ládának tart szemembe meg teszi a szépet.

A harmadik meg minden vagyok csak jó nem.

És igen rohadtul fáj mert szeretem ezeket az embereket.

De úgy látszik ők nem.

Ezt csak ők tudhatják.

Tudom az életben sok nehézség akad és állni kell a sarat.

De most aladtam megingott a talaj.

És ami egy csepni örömöt okozott és betőltötte az űrt már az sincs.

Vajon hol rontottam el?

Miért jár ez?

Talán egyszer őszinte válaszokat kapok .

Addig is vivom a saját kis harcom.